Ki dönt helyetted?

A tudatos étkezés sok esetben sajnos kimerül egy aktuális trend-diétában vagy a "mindenmentes" termékekben, pedig a mai világban ez egy őrült nehéz játék.

Küzdelem a külvilágból érkező nyereségmotivált ingerek ellen, de ami még nehezebb önmagunk ellen. S itt nem arról van szó, hogy szeretem a csokit, vagy karácsonykor picit többet eszem, mint ami jól esik, hanem arról, hogy képes legyek befelé fordulni és szembenézni azzal, hogy mit miért (t)eszek.

Korábban az evészavarok közé leginkább csak az anorexiát és a bulimiát sorolták, ma viszont már betegségkódot kapott az egészségügyi rendszerben a mértéktelen evés is, ami után elmarad a kompenzáció (amivel próbál a beteg megszabadulni az egy étkezés alatt elfogyasztott több napi kalóriamennyiségtől).

Ennek súlyos formája valóban komoly betegség, ami akár 100 kg-os súlyfelesleget is eredményezhet, de mi van azokkal, akiknél még nem ennyire szembetűnő a jelenség és a társadalom számára a "még tolerálhatóan túlsúlyos" kategóriába tartoznak!?

Nem kell, nem szabad mindenkinek a tökéletes alakra törekedni, csodás a sokszínűség, a belső jellemmel harmonizáló külső, ami kilókban és centimétrekben nem mérhető! Az egészséges harmóniát azonban mindenkinek kötelessége lenne megkeresni.

Ehhez különösen nehéz az út, mert fel kell ismernünk, hogy mikor, miért (és miért annyit) eszünk, hiszen a legtöbb kóros étkezési szokás nem a tudatlanságból fakad, hanem az érzelmek irányítják:

- szomorúság

- magány

- jutalom

- feloldás

- stressz stb. és közelsem az, hogy valójában biológiailag mennyire vagyunk éhesek.

És ezért nem szabad ostorozni magunkat, hanem "egyszerűen" meg kell tanulnunk felismerni a helyzetet és annak üzenetét. Ehhez fontos, hogy megfelelő támogatást kapjunk, lehetőleg szakemberektől (pszichológus, dietetikus stb.), akik -jó esetben- nem adnak a kezünkbe előre megírt személytelen étrendeket, hanem megtanítanak a tudatosságra, az összefüggésekre, egy szabad életre, ami már nem a kalóriaszámolásról szól.

S akkor nem kell csodadiéta, -hiszen ezek mind csak pillanatnyi sikert adhatnak- s nem kell "superfood" sem, -főleg, ha ki nem állhatjuk az éppen aktuálisat- hanem meg fogjuk tanulni, hogy a testünk(-lelkünk) mire éhezik.

Mert hiszen tudjuk, hogy sok-sok zöldséget kell enni, hogy éljen a teljes kiőrlésű gabona, s hogy a cukor átkozott, de tudjuk-e az evés pillanatában(és előtte és utána is) tudatosan táplálni a testünket!? Szeretjük-e magunkat annyira, hogy ezt a tudást felhasználjuk, s akarunk-e még többet tudni?

Akarjuk-e, hogy mi döntsünk a testünkről, s ne mások döntsenek helyettünk?

Akarjuk-e elhagyni a bűntudatot és örömöt lelni minden ételben és étkezésben?

Mert a tudatos táplálkozás nem azt jelenti, hogy soha többé nem eszem sültkrupmlit vagy tripla csokis fagyit, hanem azt, hogy megtalálom a helyét az életemben és az étrendemben és az adott pillanatban tökéletesen ki tudom élvezni. Mindezt úgy, hogy aztán úgyanígy élvezzem a sárgarépát, az almát, a lencsét és a mandulát, hiszen tudom, hogy ezt magamért (T)Eszem, önmagam iránti szeretetből és tiszteletből.